WC-kagylóba lógattak fejjel lefelé egy csíkszeredai magyar tanulót román kollégái.
Délvidék után Erdélyben is reneszánszát éli a primitív, erőszakos magyargyűlölet. Ismét magyar fiatalokat bántottak nemzetiségük miatt. A 90 százalékban magyarok lakta Csíkszereda egyetlen román többségű középiskolájában soviniszta nagyromán "szertartás" keretében magyar elsősöket aláztak meg román végzős társaik. Az egyik áldozat, egy IX- es kislány az Erdélyi Naplónak nyilatkozva elevenítette fel a fájdalmas eseményeket.
A megnyitót követő napon, kedden kezdődött, kezd mesélni a lány, miután meggyőződünk arról, valóban magunk vagyunk-e egy csíkszeredai vendéglő kivilágítatlan udvarán. A második óra utáni szünetben egy - szintén magyar - osztálytársammal beszélgettem az osztályban, amikor hirtelen beállított egy román fiú, odajött hozzánk, és megkérdezte, kik magyar nemzetiségűek az itt tanuló fiúk közül. Mi, sejtve, hogy mi készül, megjátszottuk a tudatlant, erre távozott. Semmi sem változott? Másnap bejött öt XII-es román tanuló, egyikük egy nagy román zászlóval a vállán. Mivel rögtön kicsengetés, tehát a tanár távozása után érkeztek, mindannyiunkat a padokban találtak.
A katedrán volt az osztály névsora, tudniillik az első napokban napló hiányában mindenki felírja a nevét egy papírlapra, hogy a tanárok tudjanak hiányzókat és jegyeket írni. Elvették a lapot, és elkezdték szólítani a magyar nevű fiúkat. Az osztálytársaim nem akartak felállni neveik hallatán, a románok pedig egyre agresszívebben követeltelték ezt, mondván, jobb, ha felállnak, különben még nagyobb bajba kerülhetnek. Ezzel párhuzamosan a román osztálytársainkhoz is segítségért folyamodtak, de ők nem adták ki a magyarokat. Kisvártatva azonban, mikor a mieink látták, hogy a XII-esek román osztálytársaik és köztük is konfliktust akartak gerjeszteni, inkább felálltak.
Ekkor a katedrához szólították az elsőt, vállára terítették a zászlót, a kezét a szívére parancsolták, és énekelnie kellett Románia himnuszát. Ugyanezt tették a másodikkal. A látogatók közben szenvedélyesen szurkoltak, azaz hangosabb és hangosabb éneklésre buzdították őket folyamatosan. A végére szegények már ordítottak, ahogy a torkukon kifért, de akkor is üvöltötték: "mai tare, mai tare!" A harmadik osztálytársam azonban - három magyar fiú van az osztályban -, mikor rákerült a sor, felállt és kijelentette: tegyenek vele, amit akarnak, de ő erre nem hajlandó. Akkor sem mozdult, mikor komoly veréssel fenyegették. Aztán egyikük, egy hatalmas termetű, kigyúrt fiú odament hozzá és szabályosan kiemelte a padból úgy, hogy a lába nem érte a földet. Ekkor már ő is énekelt, a katedránál, az udvaron, és énekelt volna még talán a WC-ben is, de ezt szerencsére nem kérték, mikor lábánál fogva lógatták bele a fejét a működésbe helyezett WC-kagylóba. Büntetésül, amiért ellenszegült.
Az osztályban való énekeltetés a mulatságnak csak az első felvonása volt. Utána a folyosón, majd az udvaron is meg kellett ismételni a szertartást, mert a XII-esek úgy vélték, túl kevés ember volt az eseménynek tanúja. Közben videokamerával rögzítették a történteket, emlékbe, vagy hogy azoknak is megmutathassák, akik nem voltak jelen. Az iskola vezetői természetesen mindent tagadnak, szerintük egyszerű ártatlan "beavatási" szertartásról van szó, melyen nemzetiségre való tekintet nélkül minden diák átesett.
